|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Urszuj Árpád 2005. augusztus 1.Immár ötödik alkalommal rendezték meg Csíkdánfalván az Ifjúsági és Hagyományőrző Napokat július 29-31-e között. Dugásfürdőn sportvetélkedők zajlottak, bemutatkoztak a Szivárvány és a magyarországi testvértelepülés Solt táncsoportjai. Bemutatkozott az Urszuj Árpád vezette újjáalakult fúvószenekar is. Felléptek a hagyományőrző csoportok. /Kristó Tibor: Falunapok Csíkdánfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./2005. november 28.November 26-án Csíkszeredában találkoztak a parajdi, korondi, borszéki, tekerőpataki, vaslábi és a gyergyóalfalvi fúvósegyüttesek. Még mielőtt a zenekarok a találkozó színhelyére – a Szabadság térre – vonultak volna, a város különböző részein ízelítőt adtak repertoárjaikból. Végül Urszuly Árpád karmester vezénylete alatt közösen fújták el a Hargita-indulót, ezután mindegyik együttes repertoárja kedvenc darabjait szólaltatta meg. /Kristó Tibor: Fúvósok találkozója Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 28./2014. május 6.Nyomdafesték alatt MikóújfaluJelentős esemény egy település életében, ha monográfia készül múltjáról és jelenéről, miként az is, ha napilapok egész oldalon számolnak be mindennapi életéről. Megtörténik, hogy visszaélnek a monográfia kifejezéssel, s annak nevezték-nevezik a pártparancsra összetákolt régi falufüzeteket is. E műfaj fogalmát igyekszik kimeríteni a falu nyomdakész bemutatókötete a Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában. Látogatásunk kapcsán azonban a község mai életéből adunk egy kis kiegészítő ízelítőt. Újraszülető kőipar? A több személyből álló szerzői gárda munkájaként születő kötetben helyi szerzők is szerepelnek: a Fejér Ákos Általános Iskola történelem szakos igazgató-tanára, Nagy Sándor az alapanyag szolgáltatója, a község polgármestere, Nyáguly Vilmos, valamint Demeter Ferenc helyi tanácsos. Mikóújfalu saját nevén való újraszületéséről Nagy Sándor így ír: „2004-ben helyi népszavazás eredményeként a régi Málnás község három kisebb közigazgatási egységre bomlott fel: Málnás községre (Málnás, Málnásfürdő és Zalánpatak falvakkal), valamint Mikóújfalu és Sepsibükszád községekre. A korábbi Málnás község központja Mikóújfalu volt. A népszavazás kezdeményezői azzal indokolták a népszavazás kiírását, hogy Mikóújfalu, mint a régi község központja, mindig is hátráltatta a többi falu fejlődését, mivel a költségvetést úgy osztották el, hogy nagy része Mikóújfaluban maradjon. (...) Ha elemezni kívánjuk, hogy kinek hozott hasznot a szétválás, akkor megállapíthatjuk, hogy Sepsibükszád, Málnás, Málnásfürdő települések nagyobb hasznot húztak belőle, mint Mikóújfalu, mert a régi község nagyobb vállalkozásai mind a környező falvak területén működtek, így azok a két szomszédos községnek fizetnek adót. Mikóújfalu területén nincs nagy gazdasági egység, így a falu költségvetésébe nem folyik be adó az említett gazdasági vállalatoktól. Különben is, ilyen okokból Málnás és Mikóújfalu község évek óta pereskedik a közöttük meghúzandó határ miatt. Ugyanis két régi térkép is létezik, amely különbözőképpen húzza meg a két község közötti határt. Valójában a két község az Olt jobb partján levő kőbányák hovatartozása miatt áll vitában. Jelenleg a kőbányák Málnás községnek fizetik az adójukat.” A megélhetés és a mindennapok túlélése kényszerítette arra az újfalusiakat a rendszerváltás után, hogy sok-sok család – hivatalosan, avagy anélkül – a kőfaragással keressen kenyérrevalót. A helyiekkel való beszélgetés során kiderült, hogy számos ismert és kiváló kőfaragómester – Urszuly Samu, Urszuly Árpád, Lupuly Géza, hogy csak azokat említsem, akiket magam is ismertem – már a túlsó parton van, ellenben számos olyan élő alkotó él (Keresztes Zoltán, Urszuly Sámuel és mások), aki művészi szinten műveli a kőfaragást. „Sajnos, azok miatt, akik engedély nélkül dolgoznak – mert ilyen sok van a faluban –, hátrányt szenvedünk mi, akik adót fizetünk, és emiatt csak emeltebb áron tudjuk eladni készítményeinket, a vásárlók pedig mindig az olcsóbb kiszolgálók felől érdeklődnek” – panaszkodott egy magát megnevezni – érthető módon – semmiképpen sem óhajtó személy. Utunkon régebbi ismerősünkhöz, Gábor Ottó fiatal kőfaragó mesterhez kopogtattunk be, aki a mindennapokhoz szükséges kocka és szegélykövek, idomkövek, sírkeretek-obeliszkek, falborító kövek készítője. „Én négy évet dolgoztam a Hável-kőbányában, volt alkalmam megtanulni sok kőfaragási fogást, de édesapámtól is sokat tanultam, aki szintén kőbányász volt. Megszűnt a bánya, és végkielégítéssel kitettek. Ezért kellett itthon, saját udvaromon folytatnom. 2003-tól van engedélyem.” A bükszádi bányából pénzén vásárolja meg a követ, pénzért szállítóeszközt fogad és hazaszállítja, de bosszankodik, mert a kapuja előtt kell tárolnia a nyersanyagot, s a helyi tanács arra a helyre területadót rótt ki. A bükszádi követ jobb minőségűnek tartja, nem mállik, keményebb, és nem telepedik meg idővel rajta a moha. A málnásfürdői rózsaszínben játszó botosi-andezit könnyebben formálható, de ha vizet kap, fehér por formájában „kivirágzik” felületén a salétrom. A kő, az kő, de hát a borvíz!? – mondogatják a helybeliek. Mindenki nem tud kőfaragáshoz kezdeni, jó volna, ha itt egy borvíztöltődét építenének, hogy legyen munkahelye az asszonyoknak is. Bezzeg a mi falunkat kikerülte A borvíz útja program, pedig itt a legtöbb borvíz a földben – elégedetlenkednek az újfalusi asszonyok. Van itt ugyan gondja a községvezetésnek az ásványvíz-forrásokra, mert a tavaly felújították a Bedő-borvizet, belekezdtek a Hunnia-forrás mentésébe, s egy zömében helyi nyugdíjasokból álló önkéntes csoport éppen a napokban újította fel a Sósborvíz küpüjét, lefolyását, és tetemes szemétmennyiséget gyűjtöttek össze környékéről. Ez az a borvízforrás, amit a régiek Palacsintasütő borvíznek is neveztek, mert az asszonyok ezzel keverték be a kőttest (magas a borvíz szódabikarbóna-tartalma). – Köszönettel és tisztelettel tartozom a csoportnak, Bíró Árpádnak, Varga Árpádnak, Deák Sándornak, Nyáguly Attilának és Illyés Józsefnek – mondta a polgármester, mert önkéntes forrásmentő munkájuk példaértékű. Akadnak a faluban, akik ódzkodva nézik, amikor kopjafát állítunk: minek kell az – jegyzik meg, itt nem hagyomány, és miért ágálnak állandóan a rakott ággal? Nekem az a véleményem, hogy nekünk azzal kell bemutatkoznunk a külvilág előtt, amink van, régi hagyományainkkal, a húsvéti fúvószenekaros locsolással, értékes borvízforrásainkkal, helytörténetünkkel! A forrásszemléről a Temető utcába siettünk a gyergyói származású Lackó Bálint vízügyi mérnök lakására, akinek melegházát mint helyi érdekességet tekintettük meg. Lackó Bálint udvarán-kertjében beindította az aquapónia nevű, vidékünkön majdnem ismeretlen, de világszerte már elismert érdekes és különleges intenzív növénytermesztési módszert, ami a haltenyésztés és a növények közötti szoros kapcsolaton alapszik, s eredményei kimondottan biotermékek. Helyszűke miatt részletekbe nem bocsátkozhatunk. – Nagyon egyszerűen magyarázva arról van szó – mondta a mérnök –, hogy azzal a vízzel öntözöm-táplálom a növénypalántákat, amiben a növényevő halak élnek, s amiben benne van azok ürüléke. Ez a víz ammóniában gazdag. Ezt a baktériumflórák nitritté, majd nitráttá alakítják, s a homokréteg, amelybe a növényeket beleültettem, valamint a növények gyökerei megszűrik a vizet, felveszik belőle a tápanyagokat, majd a víz – pumpálás útján – visszakerül a halak medencéjébe. Az eredmény hihetetlenül gyors és jó. Sajnos, nálam télen nem működik, most is csak melegházi körülmények között. Az elv bevált, a szomszédos Magyarországon is sikerrel gyakorolják. A kiépítése, működtetése befektetést követel, amire pályázni kellene – fejezte be Lackó mérnök. S az interneten többet is megtudhatunk erről a kultúráról. Nem leosztják, beosztják a költségvetést – A kettő között nagy a különbség. Azt a pénzt, amit kapunk vagy azt, amit a helyiek befizetnek, közmunkával és kalákával lehet fiaztatni, spórolni belőle egyébre is – jegyezte meg Nyáguly Vilmos polgármester. 91 százalékban finanszírozza a fejadagtörvény alapján iskolánkat az állam. Tehát a költségvetés 9 százalékával kell segítenünk őket. Kissé aggódom a lakossági mozgásunk miatt, mert az idén tizenkét személyt temettünk, és az újszülöttek száma kettő. Ilyen szaporulat mellett mi lesz magyar iskolahálózatunkkal? Addig lehet nyújtózkodnunk, amíg a takarónk ér, saját költségünkből ebben az évben fel fogjuk újítani és korszerűsíteni az családorvosi rendelő és a gyógyszertár közös épületét, és elvégeztetjük az utolsó simításokat a szennyvízhálózaton és a tisztítóállomáson.. – A környék turisztikai kínálatához képest gyarapodik-e a szálláshelyek száma? – kérdeztük Nyáguly Vilmost. – Robbanásszerű változásra nem várhatunk. Sajnos, a faluban vendégházak létesítése is csak a tervezgetés fázisában, ellenben a Máltai Szeretetszolgálat patakszeri táborában látható a haladás, elkészült a központi épület. Bízunk abban, hogy idén már több táborozót tudnak majd fogadni. Örömünkre szolgál, hogy a község Sepsiszentgyörgy felőli bejáratának övezetében néhány nappal ezelőtt megnyílt a Mikóújfalusi fogadó, és jelen van a világhálón is. A hárommargarétás egység vendéglői részén száz személyre lehet teríteni – tudtuk meg Márton László tulajdonostól –, és négy vendégszoba áll az éjszakázni akarók rendelkezésére, egyelőre összesen tizenkét ággyal. A tulajdonos szándékszik a fekvőhelyek számát bővíteni. A fejlesztési lehetőségek korlátlanok, mert az épület mögötti Olt-parti részen édesvíz után kutatva savanyú ásványvízre, előterében pedig édesvízre találtak. A tájba illő rusztikus épület Zakariás Attila tervei szerint épült, s közelében ágazik le a székelyföldi nemzetközi műútból Erdővidék felé tartó aszfaltburkolatú átkötőút. Az egység tizenkét alkalmazottja közül tíz helybeli, konyhája kimondottan erdélyi-székelyföldi, valamint hazai – román, örmény – ételféleségeket kínál. Búcsúzáskor tudtuk meg, hogy Mikóújfalu és Zalánpatak ünnepre készül. Május 8-án, csütörtökön 10 órakor bérmálás lesz a materben – részletezte Simó Gábor helybeli plébános, ötvenkét gyerek, huszonkilenc fiú és huszonhárom lány áll majd az oltár elé, főtisztelendő Tamás János segédpüspök végzi a szertartást. 17 órakor a Mikóújfaluhoz tartozó zalánpataki filiában pedig nyolc fiatal, négy fiú és négy lány bérmálkozik. Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. május 31.A fúvószene bűvöletébenAz elmúlt években több csíkszéki fúvószenekar megalakulásában, létrehozásában volt fontos szerepe Urszuly Árpád karnagynak, aki nemcsak betanította a zenészeket, hanem jelenleg is több zenekarral dolgozik, tanít, zeneszámokat hangszerel, segíti az utánpótlás-nevelést. Édesapja kántor volt, már gyermekként megszerette a zenét, és azon kevesek közé tartozik, akik az iskolai képzés után hivatásos fúvószenészként, majd zenekarvezetőként tevékenykedhettek. 1941-ben született Mikóújfaluban, ott nőtt fel, és az első négy osztályt ott végezte. Utána Bukarestbe került. „Nagynénéméknek nem volt gyerekük, ezért ott nevelkedtem, elvégeztem a hét osztályt. Bukarestben, ahol nagynénémék laktak, volt egy zongoratanár, és nála tanultam egy évet, többek közt a kottaolvasást is. Ajánlották, hogy zene szakon kellene továbbtanuljak. Volt egy évvel nagyobb fiú iskolatársam, aki szintén katonazenésznek készült, és az édesanyja befolyásolt engem, hogy menjek én is, így kerültem oda. A katonazenei iskolába négy évet jártam, utána egy év gyakorlat következett, ezt a sepsiszentgyörgyi fúvószenekarnál töltöttem” – emlékezik a kezdetekre. Katonazenekarban játszott Az iskolában a fő hangszere a trombita volt, ezt tanulta, mellékhangszerként pedig a zongorát. Mint mondja, megszerette a többi fúvós hangszert is. Miután elvégezte az ötéves képzést, Marosvásárhelyre helyezték ki, 1961-től '69-ig ott élt. Utána áthelyezték Csíkszeredába, mert akkor alakult meg egy katonazenekar. „Korábban is volt zenekar, de '61-ben feloszlatták a hegyivadászokat, és '69-ben alakultak újra, akkor hozták létre ismét a fúvószenekart. Egy pár személyt összeszedtek, persze azt is nézték, hogy ki honnan származik. Én mikóújfalusi voltam, közelebbi, így idehoztak, és azóta itt vagyok Csíkszeredában” – elevenítette fel. A katonazenekarban először hangszeresként, utána karmesterként és karmester-helyettesként tevékenykedett – ehhez Bukarestben további kurzusokat végzett. Nemcsak zenélésből állt az élet a kaszárnyában, mint elmondta, a napi program, a katonák kiképzése mellett ünnepi alkalmakon, koszorúzások, nemzeti ünnepek, május elsejei, augusztus 23-i felvonulások alkalmával játszott a katonazenekar. Már akkor megkezdődött a többi zenekarral az együttműködés. „Mivel mi nagyon kevesen voltunk, összegyűjtöttük a megyéből a jobb zenekarokat, mert voltak civil zenekarok akkor is, és azokkal együtt dolgoztunk. Elmentünk egy hónappal korábban, a repertoárt betanítottuk. Az augusztus 23-i ünnepség előtt már július végén behozták őket Csíkszeredába, elszállásolták, és minden nap próbáltunk. Sokat kellett gyakorolni a katonai felvonulásokra” – mesélte Urszuly Árpád. Igény volt a munkájára 1976-ban az újtusnádiak kérték fel, hogy segítse az ottani zenekart, ezt háromévi tanítás, közös munka követte. „Fiatalokat tanítottunk be játszani különböző fúvóshangszereken. Persze vagy három generációt is betanítottam, a zenekar közben cserélődött, fiatalodott” – emlékezett. 2005-ben több fúvószenekar indulásánál is jelen volt, munkáját megismerték, igény volt rá. „Csíkdánfalván 2005 májusában alakult a zenekar 32 taggal, és azóta is dolgozom velük, utánpótlást is nevelünk. Voltunk többször külföldön fellépni a zenekarral, Solton kétszer, és Szegeden is. Idén készülünk szeptemberben Németországba, nemzetközi fúvóstalálkozóra van meghívásunk. A csíkszentgyörgyi zenekart is 2005-ben alakítottuk meg a közbirtokosság támogatásával, ez 36 taggal indult, most 43-an vannak. Ugyanabban az évben Csíkszentkirályon is alakítottunk zenekart 24 taggal, egészen 2009-ig voltam ott. Csíkszentmártonban 2010-ben kezdtük el, ott már megvolt a zenekar, azelőtt idős Köllő Feri bácsi foglalkozott velük, de betegség miatt abba kellett hagynia. Gergely András polgármester kért meg, hogy foglalkozzam a zenekarral, ez az együttműködés most is tart. Csíkbánkfalván 2010 novemberében alakítottunk egy zenekart, szintén a közbirtokosság támogatásával, 32 taggal, most is működik, elég szép eredményekkel. Csicsóban 2010 októberében kezdtem dolgozni a zenekarral, megkért egy ottani zenész, hogy segítsek, maradtam, azóta is ott vagyok. Velük is járunk rendezvényekre, Hargitafürdőn a Borvíznapon ők zenélnek” – sorolta. Próbálják tartani a lépést Urszuly Árpád szerint műkedvelőként nehezebb dolgozni, mint például Szentsimonban, ahol iskolát végzett gyermekek zenélnek Sándor Árpád karnagy vezetésével. „Mi egy kicsit nehezebben tudunk menni, de tartjuk a lépést. Próbálkozunk a repertoárt felújítani, bővíteni, a hangszertechnikát fejleszteni. A zenekarokkal heti egy próbát tartunk, van, aki hiányzik, s akkor az ember nem tud továbbmenni, hiába kezdek új darabokat, ha a zenekar egy része nincs ott. Mindenhol támogatja a tanács vagy a közbirtokosság ezt a mozgalmat, hangszereket vásárolnak, alapítványok működnek, így pályázni is lehet támogatásra. A szabadtéri zenélésre a fúvószenekar a legalkalmasabb, a hangzás is erősebb, és régi hagyományként fennmaradt. A közönség már megszokta, megvan rá az igény, ha eltűnne egy zenekar valahol, hiányozna” – véli az idős karnagy, aki szerint a fúvóshangszer tanítását már ötödik osztályos korban meg lehet kezdeni, addig a tüdő is kifejlődik. Minden zenekarnál működik az utánpótlás-nevelés, Csíkszentmártonban harmadik alkalommal szervezik meg az idén a fúvóstábort, amelybe évről évre többen jelentkeznek. „A gyermekek látják, hallják a zenekarokat a falvakban, minden rendezvényen, búcsún, falunapokon, találkozókon, jönnek, beiratkoznak. Kezdjük a táborral, ahol tíz nap alatt annyit tanulnak, amennyit egy iskolában egy év alatt nem lehet. Otthon is kell gyakorolni, ami nehezebb. Idén már a negyedik alcsíki fúvóstalálkozót szervezik Csíkszentkirályon. Alcsíkon nyolc zenekar van, minden évben egyik megszervezi a találkozót. Vannak közös számok, amelyeket a nyolc zenekar több mint kétszáz zenésze játszik egyszerre” – magyarázta. Bővülő zenekari repertoár A fúvószenekarok repertoárjában az indulók mellett operettrészletek, keringők, csárdások is szerepelnek, de népdalok, nóták is. „Azt játsszák, amit megért és szeret a közönség. Filmzenét is próbálunk, táncdalokat, slágereket. Ha látjuk, hogy tetszik a közönségnek, én hamar átírom a zenekarra, mert néha nehéz hozzájutni meghangszerelt darabokhoz. Szerencsére tudok hangszerelni, sokat hangszereltem fúvóshangszerekre, akárcsak Köllő Ferenc kollégám. Ilyenkor azt is meg kell nézni, mekkora technikát bírnak meg. Hiába veszek egy kitűnően hangszerelt darabot, és kiosztom, mert nem tudják megtanulni. Vannak közkedvelt, könnyebb darabok is” – mondta el. Úgy véli, minden hangszernek megvan a könnyebb és nehezebb oldala is, a klarinétok, fuvolák, trombiták nagyobb technikát igényelnek, mint a kísérőhangszerek, tubák, vadászkürtök, de ezeken is ki lehet fejleszteni a megfelelő technikát. Most is tanít Urszuly Árpád 1998-2006 között tanított a Nagy István Művészeti Szakközépiskolában trombita szakon. „Végigvittem hét diákot, közülük négyen elvégezték a zeneakadémiát, többen már tanárként tanítanak. A művészeti népiskolában most szintetizátort tanítok, vannak diákok, szépen haladnak. Három év alatt megtanulják az alapokat, a technikát, a kottaolvasást, de aztán mindenki saját maga kell gyakorolja” – mesélte. Munkásságának elismeréseként 2013-ban a Romániai Magyar Dalosszövetségtől Rónai Antal-díjat vehetett át. Azt mondja, nem számított rá, de örült az elismerésnek. Kovács Attila. Székelyhon.ro 2016. június 15.Akik elsőként fújták a rezetElsőként alakult meg Alcsíkon a Csíkszentkirályi Fúvószenekar 2001-ben, amely jelenleg 21 taggal működik. A zenekar évi 30–50 felkérést is kap. „A Csíkszentkirályi Fúvószenekar története három részre, generációra bontható: az első helyi rezesbanda 1884-ben alakult, a csíki vármegyében elsőként. Az akkori csíkszentkirályi plébános, Hosszú Ferenc kezdeményezésére jött létre – erről írásos bizonyíték is van az egyház tulajdonában lévő Historia Domusban. Ez a zenekar valószínűleg az első világháború alatt bomlott fel. A két világháború közt nem működik zenekar a településen, majd 1943-ban alakul meg a második társaság. Ők 2001-ig zenéltek együtt, ekkor szükségessé vált a harmadik generáció belépése, ugyanis a régi zenekari tagok 70–80 év körüliek voltak” – ismertette Ravasz Ákos. A fúvószenekar egyik tagja továbbá azt is elmondta, hogy 2001-ben Székely Ernő polgármester kezdeményezésére szerveződik újjá a csapat – Alcsíkon elsőként. Ekkorra már szükségessé vált egy szakember bevonása, hogy a zenészek hozzáértőbbekké válhassanak. Karmesternek 2002-ben Urszuly Árpádot kérik fel, ő egészen 2009-ig segíti a fúvósokat, azt követően 2012-ig Domahidi-Vaszi Zalán kántor vezeti a zenekart. Azóta pedig vendég-karmesterekkel dolgoznak együtt. Repertoárjukon hagyományos magyar, székely népi énekek, keringők, tangók szerepelnek. Nem utasítják el az újat, csupán jobban ragaszkodnak a sajátjukhoz. Ingyenesen lépnek fel a helyi kortárstalálkozókon, búcsús ünnepeken, falunapokon, faluébresztésen, de akár temetéseken, lakodalmakon is. A szomszédos településeken való zenélésért azonban elkérnek egy szimbolikus összeget – számolt be Ravasz Ákos. Hozzátette, évente 30–50 fellépésen vesznek részt. Az elmúlt esztendőkben a helyi és szomszédos falvak eseményei mellett felléptek Barátoson, Bárdudvarnokon, Berekfürdőn, Zalakomáron, Kaposváron, Krasznahorkaváralján, Igal városában. Megjegyezte azt is a zenész, hogy a jelenleg 21 tagú zenekart a tavaly augusztus huszadikai ünnepkor két részre osztották, míg az zenészek egyik része a magyar nemzeti ünnepen vett részt Igalon, addig a többiek településükön zenéltek a falu ünnepén. Érdeklődésünkre elmondta, ez azért volt kivitelezhető, mert a zenekar pár tagja több hangszeren is játszik, s mivel kellő számú hangszerük is van, így megfelelő elosztásban tudtak itt és ott is helyt állni. Elsősorban a fellépésekből befolyt összegekből boldogulnak, törekednek önfenntartóak lenni, de elfogadják a felajánlásokat is. Például a 2005-ben készült fellépőruhájukat a helyi vállalkozók és a polgármesteri hivatal segítsége révén vásárolták meg. Rendszeres bevételt jelent továbbá a karácsonyi előadásukkal egybekötött bál is, amelynek bevételét kiadásaikra fordítják. Emellett a közbirtokosság pár éve vásárolt számukra öt hangszert, 2015-ben pedig az önkormányzat közreműködésével sikerült megnyerniük egy Csík LEADER Egyesülethez leadott pályázatot, amely révén egy rend új egyenruhával és egy rend új hangszerrel bővült az eszközkészletük – tájékoztatott Ravasz Ákos. Beszámolt továbbá arról is, hogy 15–70 év közöttiek a zenészeik, csapatukba bármikor jó szívvel fogadják a zenélni akaró helyieket. Kömény Kamilla Székelyhon.ro 2016. június 30.Tizenhét ország zenészei előtt mutatták meg tudásukatTizenegy esztendő alatt mindössze pár tagja cserélődött ki a Csíkdánfalvi Fúvószenekarnak. Jelenleg harmincketten zenélnek a csapatban. Korábban is működött ugyan rezesbanda Csíkdánfalván, de elsőként az 1920-as években zenélőkről maradt fent írásos emlék, ismert az akkori héttagú zenekar névsora – avatott be Dobos Zsolt, amikor a Csíkdánfalvi Fúvószenekar történetéről érdeklődtünk. A zenekar csapatvezetője hozzátette, az a zenekar egészen 1945-ig működött, akkor egy jelentős fiatalítás következett, ifjabb zenészek vették át az őket betanító idősebbek helyét. Az a rezesbanda is folyamatosan működött, az évek során cserélődtek a tagjai, míg 2005-ben újjáalakultak, és felvették a fúvószenekar nevet. Bőjte Csongor Ernő polgármester, aki a 11 éves zenekar tagja, elmondta, abban az évben március 15-én még a régi zenészek is fújták a rezet, utána hirdette meg a helyi önkormányzat a lehetőséget, hogy aki szereti a zenét és hajlamot érez erre a tevékenységre, jelentkezzen az újjáalakuló csapatba. Azt követően osztották ki az első rend hangszert, amelyeket a helyi Bartalis Lajos közreműködésének köszönhetően Marffy Gabriella és Schuller Peter svájci támogatók révén szereztek be. Akkor 27 hangszert kaptak a dánfalvi zenészek, azt később a helyi közbirtokosság és önkormányzat 33-ra bővített. Már akkor szinte minden hangszerre jutott egy helyi zenész, harmincan kezdtek, később 33 tagúra bővült a zenekar, jelenleg pedig harmincketten zenélnek a csapatban – ismertette Dobos Zsolt. Kifejtette, akkor Urszuly Árpád vállalta fel a karvezetői teendőket, ő egyengette az amatőr zenészeket egészen 2013-ig. 2014-ben a csíkmadarasi Bálint Istvánt kérték fel erre a feladatra, jelenleg is ő vezényel a dánfalvi fúvósoknak. Repertoárjukban a szórakoztató zene szerepel, többek között tangók, keringők, csárdások, filmslágerek, könnyűzenei feldolgozások, emellett pedig az ünnepi alkalmakkor egyházi zenéket is játszanak – ismertették a zenészek. Azt is megtudtuk, hogy habár voltak cserék a csapatban, a zenészek többsége több mint egy évtizede tagja a zenekarnak. Mindössze 6–7 személy cserélődött, keveset fiatalodott is a csapat, sajnálatukra azonban nehéz az utánpótlás megoldása. Örömmel tudatták viszont azt, hogy tavalytól a csíkszeredai népiskola indított Dánfalván egy külön szakot, így a helyi fiatal tehetségeket nem kell a városba szállítani, hanem helyben bekapcsolódhatnak a művészeti képzésbe. Reményeik szerint ez majd hozzájárul ahhoz, hogy több helyi fiatal kedvet kapjon a zenéléshez. A szükséges hangszerek rendelkezésükre állnak, használhatók, de mint hangsúlyozták, a cserére, javításra folyamatosan szükség van. A megfelelő minőségű hangszerek nagyon drágák, egy tuba közel tízezer lejbe kerül, így legutóbb a közbirtokosság két évi támogatásából éppen két tubával bővítették hangszerkészletüket. Míg a kisebb-nagyobb javításokat a zenészek fizetik, addig az egyéb kiegészítőket helyi támogatók felajánlásaiból biztosítják – nemrég egységes kottatartó mappákat kaptak. Szintén helyi felajánlásból készítettek egyenpólót, ugyanakkor van kellő számú kottatartójuk is. S habár még használják a 2006-ban készült, az önkormányzat által finanszírozott fellépőruhákat, már indokolt lenne azok cseréje, terveik szerint legkésőbb jövőben be tudják majd szerezni az újakat. Vidéki fúvószenekarként legnehezebbnek a csapat összetartását nevezték meg, mivel a megfelelő muzsikáláshoz elengedhetetlen legalább heti egy próba. A tagok viszont önkéntesen zenélnek, a munkahelyek, iskolai program és a mezei munka mellett nehéz olyan időpontot találni, amikor mindenki ráér. Ennek ellenére hetente közösen gyakorolnak, évente két alkalommal tartanak szünetet: a dánfalvi falunapok, illetve a karácsonyi koncert után. Első fellépésük 2005 augusztusában volt, akkor látogattak a településre a svájci támogatók. Marffy Gabriella hegedűművésszel később még közös műsort is adtak, felléptek Csíkdánfalván és Gyergyóban is – ismertették a zenekari tagok. Megjegyezték, az elmúlt 11 évben számos hazai és külföldi fellépésük volt: rendszerint zenélnek helyi és környékbeli falunapokon, egyházi ünnepeken, 2008-től minden évben elkísérik a helyi zarándokcsoportot a pünkösdi búcsúra, illetve két éve az Ezer Székely Leány Napjára is zeneszóval vonulnak, ahogyan szombaton is tenni fogják. Szerveztek már két felcsíki fúvóstalálkozót, valamint zenéltek már Solton, Füzéren és Szegeden is. Fellépéseik közül Bőjte kiemelte a 2014-es Grimmában (Németország) tartott fúvóstalálkozót, amelyen 18 ország zenekara mutatta meg tudását. Romániából egyetlenként a Csíkdánfalvi Fúvószenekar kapott meghívást, előadásuk annyira elnyerte az ottaniak tetszését, hogy a következő, 2017-es találkozóra is elhívták őket. Kömény Kamilla Székelyhon.ro lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
